A november 4-i tréningre mindenki egy megfigyelt emberi játszmával készült.
Párokba rendeződtünk, és elmeséltük egymásnak a játszmáinkat, egy-egy témát, amit hoztunk.
Párt cseréltünk, és azt a játszmát, amit az előző párunktól hallottunk, új párunkkal két-két mondattal megjelenítettük a többiek számára.
Megbeszéltük, hogy a Berne-felosztás szerinti "felnőtt én"-jeink nem játszmáznak, akkor alakul ki játszma, ha valamelyik partner a "szülő" vagy a "gyermek" énjét nyilvánítja meg. Megkerestük, hogy a látott játszmákban melyik szerepben melyik "én" nyilvánult meg. Redfield "megfélemlítő" - "szegény én" és "vallató" - "zárkózott" játszmatípusai szerint is besoroltuk a megelevenített helyzeteket.
Megfigyeltük, hogy az egyes konkrét szerepekben mekkora az önérvényesítési és az együttműködési szint, a konfliktuskezelésnek melyik típusát alkalmazzák. Az adott helyzetben a résztvevők lelkiállapotát a flow diagram jól leképezi, az önérvényesítéssel arányos "erőfeszítés" és az együttműködéssel arányos "hozzáértés" mértéke szerint.
Minden egyes helyzetben megkerestük, hogyan lehet nevén nevezni a játszmát, milyen sajátos módon lehet kilépni belőle, a résztvevők szükségleteit felismerni, és a nyertes-nyertes megoldást megtalálni a valódi probléma megoldásán keresztül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése